Hóágyú

Az idei március 15. is majdnem megtréfált minket, volt olyan hely, ahol esett a hó. Mi kihasználtuk, hogy itthon vagyunk és régi elmaradásokat próbáltunk rendezni. Vasárnap felmentünk a padlásra, hogy végre megcsináljuk a páraelszívó kivezetését.

Ne kérdezzétek, hogy miért nem a házfalat fúrtuk meg vízszintesen! Én megfogadtam, hogy lakótérből nem lesz közvetlen lyuk a nagyvilágba, ha már ennyire körbeszigeteltük a házat...

Tehát a padlásra vezettük és ezt már akkor tudtuk, amikor a padlásbetont öntöttük, úgyhogy kihagytuk a 15cm x 15cm-es lyukat. Amikor a konyhaszekrény készült, nem pontosan oda fúrták a szekrény felső lapjára a lyukat, ahol a betonlyuk van, így kissé nehézkes volt áthúzni a flexibilis csövet. (Amit egyébként sokáig kerestünk, mert ilyen átmérővel, ilyen hosszban nem volt egyszerű találni. Kisváros. :P)

A cső körül purhaboztunk, majd a padláson szigetelőanyagból készült csővel vettük körül. Ez rövidnek bizonyult, úgyhogy kitoldottuk habcsővel.

Ennek a végére abroncsot tettünk, amit a gerendához rögzítettünk. A cső végére szúnyogháló darab került, nehogy beleszálljanak a rovarok, konkrétan a darazsak. :P A gyapotot majd el kell igazítani körülötte rendesen.

A kész cső úgy néz ki, mint egy hóágyú. Beindítottuk a páraelszívót, jól működött, odafenn egyben maradt. Ismét egy lépéssel komfortosabbak lettünk.

Még egy kis kiegészítés lesz: a cső kijárata fölé, a szarufákra egy fémlemezt erősítenénk, hogy a kiszálló gőz ne a tetőfólián csapódjon le, ne tegye az idők során tönkre. A lecsapódó gőzt alul egy tálcára fognánk össze, ahonnan elpárologna. Ez az utolsó lépés még hátravan.