Egyszer régen, nagyon régen kitaláltam, hogy az előszoba és a nappali közé nem teszünk ajtót. Akkor mi legyen ott, ami mégis megtöri a "hirtelen véget ér a fal" érzést? Első körben lépcsőzetesen ereszkedő fal jutott az eszembe.
Az ötlet tetszett, aztán jöttek az ellenérvek, amelyek végül meggyőztek, hogy "ár-érték" arányban mégsem ezt valósíttatom meg:
1. A "lépcsőket" takarítani is kell. Belmagasság 2,70 m, tehát a lépcsők 2,40 illetve 2,10 és még 1,80 magasságban lesznek. Takarítónőt nem tervezek alkalmazni, én meg 1,60 m vagyok, kis sámlin: 1,80.
2. Az a fal, az a 2,50 cm hosszúság áll rendelkezésre az előszoba szekrényhez. Ezt nem szeretném csökkenteni a lépcsőzetesség miatt, így mindenkinek jut(na) 50 cm széles felület. Persze nem jut majd ennyi, mert a tükrös kis lerakodószekrénynek is kell hely. Átlag 40 cm viszont kell -főleg télen- egy ember cuccainak.
Így maradt valamiféle oszlop. Ez jó tárolónak tetszett a 13 éves páfrányunknak. (Utóbb bebizonyosodott, hogy a páfrány nem sem bírja a padlófűtést, épp időben készült el az oszlop, hogy felkerüljön a helyére.)
Miből készüljön az oszlop? Hengerformát miből lesz egyszerű készíteni? Gipsz. Ennyi? Ytong. Ki fogja megfaragni? Miből van sok? Hungarocell szigetelőanyag! Először rendeltem egy 24 cm átmérőjű kész hungarocell oszlopot, amit négy részre vágva szállítanak, majd mivel ez kicsi lett a páfrány cserepéhez, ezért kibővítettük maradék szigetelőanyaggal:
Persze így rögtön elvesztette a henger formáját, de igyekeztünk tartani a szimmetriát. Összeragasztottuk a darabokat EPS ragasztóval:
Mindentudó purhabbal odaragasztottuk a falhoz:
Jöttek a festők és glettelték, hálózták, festették. Nagyon stabil lett augusztus végére. Ekkor beszéltük meg az Asztalossal a fürdőszoba szekrényeket és kértünk erre az oszlopra is fehér fa borítást. Na, ez lett most, december 27-én (!!!!) kész:
Ezzel a henger-projekt 5 hónap múltán befejeződött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése