Egyszer régen, nagyon régen kitaláltam, hogy az előszoba és a nappali közé nem teszünk ajtót. Akkor mi legyen ott, ami mégis megtöri a "hirtelen véget ér a fal" érzést? Első körben lépcsőzetesen ereszkedő fal jutott az eszembe.
Az ötlet tetszett, aztán jöttek az ellenérvek, amelyek végül meggyőztek, hogy "ár-érték" arányban mégsem ezt valósíttatom meg:
1. A "lépcsőket" takarítani is kell. Belmagasság 2,70 m, tehát a lépcsők 2,40 illetve 2,10 és még 1,80 magasságban lesznek. Takarítónőt nem tervezek alkalmazni, én meg 1,60 m vagyok, kis sámlin: 1,80.
2. Az a fal, az a 2,50 cm hosszúság áll rendelkezésre az előszoba szekrényhez. Ezt nem szeretném csökkenteni a lépcsőzetesség miatt, így mindenkinek jut(na) 50 cm széles felület. Persze nem jut majd ennyi, mert a tükrös kis lerakodószekrénynek is kell hely. Átlag 40 cm viszont kell -főleg télen- egy ember cuccainak.
